A fajta 1580-ban Lipicán (Lipizza) alapított udvari ménesbõl származik. A barokk udvari ló legkedveltebb típusa tulajdonképpen az Osztrák-Magyar Monarchia szülötte, kisebb létszámban a világ legkülönbözõbb tájaira is eljutott. A napóleoni háborúk idején kétszer is Magyarországra (Mezõhegyes) mentik a törzsállományt (1801, 1819). 1875-ben Fogarasra - egy részét Bábolnán visszahagyva - majd 1961-ben jelenlegi helyére, Szilvásváradra kerül. A magyar fogatsport világviszonylatban is elismert eredményeinek egyik meghatározó sikerét ez a fajta biztosította.