írta: Dr. Gippert Tibor
A hazai húsnyúltermelés csaknem kizárólag kisüzemekben folyik. A nagyüzemek árutermelõ szerepe jelentéktelen, jobbára tenyészállat-elõállítással és a termelés szervezésével foglalkoznak. A jövõben várhatóan emelkedik a középüzemek száma és jelentõsége, ahol már nem 8-12 anyanyúllal dolgoznak, hanem az anyák száma l80-100 körül alakul majd.
A kis- és középméretû üzemek tulajdonosai adottságaiknak megfelelõ takarmányozási módszereket alkalmaznak. A városi körzetekben élõ termelõknek mezõgazdasági földterületük általában nincs, így a takarmányt részben vagy teljesen termelõktõl, takarmánygyáraktól, illetve melléktermékeket is elõállító feldolgozóktól vásárolják. A falun élõk viszont fõleg a saját földterületükön megtermelt takarmányokra alapozzák állattartásukat, így nyulászatukat is. Az erõsen eltérõ adottságok következtében hazánkban négyféle nyúltakarmányozási módszer terjedt el. A szóba jöhetõ takarmányféleségek megismerése után ezekkel foglalkozunk.
I. Intenzív takarmányozási módszer. Ez azt jelenti, hogy csaknem kizárólagosan az iparilag elõállított nyúltápot etetik, némi szálas kiegészítéssel.
II. Kombinált takarmányozási rendszer. Az iparilag elõállított nyúltápok mellett különféle gazdasági takarmányokat, elsõsorban szemes abrakot és szénát etetnek, esetleg felhasználnak zöldtakarmányokat, gyökgumósokat, különbözõ kiegészítõ-anyagokat is.
III. Természetes nyúltakarmányozás, nyúltáp-koncentrátum és gazdasági eredetû takarmányok felhasználásával.
IV. Hagyományos takarmányozási módszer. A takarmányokat maga a kistermelõ termeli meg, ezeket közvetlenül hasznosítja állataival, legfeljebb csak kiegészítõket (sót, premixeket) vásárol.
A gyakorlat jól mutatja, hogy mindegyik módszerrel lehet megfelelõ és gazdaságos termelést folytatni, ha szakszerûen végzik a tennivalókat és figyelembe veszik az egyes takarmányfélék sajátosságait.