A broilercsirke (húscsirke) takarmányozása.


A broilercsirke 42-49 napos korú 1.5-2.0 kg élõtömegû vágócsirkét jelent. Ezt a nagy élõtömeget ilyen rövid idõ alatt csak úgy tudjuk elérni, ha megfelelõ húshibridet hízlalunk, betartjuk a technológiában elõírt tartási feltételeket (állománysûrûség, hõmérséklet, páratartalom, stb.) és az állatok táplálóanyag szükségletének megfelelõen takarmányozzuk az állatokat. A broilercsirke táplálóanyag-szükségletét 1 kg keveréktakarmány táplálóanyag-tartalmával jellemezzük (2. táblázat). A nevelés háromfázisos: napos kortól 21 napos korig indító-, 22-tõl 35 napos korig nevelõ-, 36 napos kortól a hízlalás befejezéséig befejezõtápot etetünk. Az egyes tápok javasolt táplálóanyag-tartalma az állatok növekedési erélyének megfelelõen alakul. A fiatal állatnak a legnagyobb a növekedési erélye és ilyenkor használ fel legkevesebb takarmányt 1 kg tömeggyarapodásra. Ezt a nagy növekedési erélyt koncentrált takarmány etetésével tudjuk kihasználni. Minél idõsebb az állat, annál lassabb a növekedése és annál több takarmány szükséges egységnyi tömeggyarapodás eléréséhez. A zártan nevelt, mozgásukban korlátozott húshibridek 2.4-2.6 kg keveréktakarmányból állítanak elõ 1 kg élõtömeget, az udvaron kapirgáló kettõs hasznosítású fajták ennél többet fogyasztanak gazdasági abrakból. Intenzív, zárt tartási körülmények között egy broilercsirkére általában 0.8-1.0 kg indító-, 1.5-2.0 kg nevelõ- és 1-1.5 kg befejezõtápot számíthatunk. A takarmánykeverékekhez a gazda háromféle módon juthat:

- gyári táp vásárlásával,

- koncentrátum hígítással,

- saját keverékek összeállításával.

A gyári keveréktakarmányok használatakor a legegyszerûbb a gazda dolga, itt csupán a kornak és a hizlalási módnak (intenzív, vagy félintenzív) megfelelõ keveréktakarmányok kiválasztása, beszerzése lényeges.
A koncentrátum hígításra akkor van lehetõség, ha a koncentrátum beszerzés folyamatosan biztosítható. Mint korábban említettük a koncentrtum hígítás során nagyon gondosan kell ügyelni a gyár által magadott keverési arányokra és az egyenletes elkeverésre! (Könyvünkben azért nem adunk közzé példát a koncentrátum hígításra, mert a koncentrátumhoz keverendõ gazdasági abrak mennyisége minden esetben más és más.)
A legtöbb szakértelmet a saját keverésû abrakkeverék összeállítása igényli. Ehhez az is szükséges, hogy minél többféle alaptakarmányt és a szükséges takarmány-kiegészítõket be tudjuk szerezni. Ha erre nincs mód, akkor a gazda jobban teszi, ha gyári keveréktakarmányokkal takarmányoz. Az abrakkeverék összeállításakor a táplálóanyag-szükségleti ajánlások alapján be kell állítani az abrakkeverék

- metabolizálható energiatartalmát,

- nyersfehérjetartalmát,

- e két összetevõ alapján kiszámított fehérje: energia arányt,

- nyersrosttartalmát,

- a limitáló aminosavak (metionin, lizin) elõírt szintjét,

- foszfor és kalciumtartalmát,

- vitamintartalmát.

(A baromfival leggyakrabban etetett takarmányok táplálóanyag tartalmát a 1. táblázatban közöljük.) A fenti felsorolás érzékelteti, hogy bármennyire is gyakorlott baromfitartó a gazda a saját keverésû tápok összeállítása számára nem egyszerû feladat. Ezért annak aki baromfi árutermeléssel kíván foglalkozni és ehhez a termelési iránynak megfelelõ végtermék hibrideket vásárol az javasolható, hogy teljes értékû gyári takarmánykeverékeket használjon.

Az alábbiakban példaként bemutatunk egy teljes értékû broilercsirke tápsort:

ÖsszetételIndítóNevelőBefejező
Kukorica67.171.973.5
Extr.szójadara21.721.020.0
Halliszt4.02.0-
Tak. élesztő1.0-2.0
Energomix-501.0--
Nutrafosz -32.62.42.4
Takarmánymész0.90.80.8
Biometin0.40.3-
Biolizin0.10.4-
Takarmánysó0.20.20.3
Vitaminpremix1.01.01.0
Összesen:100.0100.0100.0

Sajnos eléggé elterjedt a háztáji gazdaságokban az a módszer, hogy gyári keveréktakarmányt hígítanak kukoricával, búzával, vagy egyéb gazdasági abrakkal. Ez nem azonos a koncentrátum hígítással, mert így nem lehet az állat szükségletének megfelelõ keveréket összeállítani! Az ilyen takarmány etetésekor az állatok tömeggyarapodása kisebb, takarmányértékesítése rosszabb lesz és nem tudunk 7-8 hetes korra megfelelõ minõségû vágóárut elõállítani. Ezért ezt a módszer legfeljebb az önellátásra tartott baromfi takarmányozására alkalmazható, amikor nem lényeges a rövid idõ alatti intenzív termelés. Ne alkalmazzuk olyan esetben, ha piacra történõ árutermelést folytatunk!