Ha a jércenevelés nem a tojóházban történik, akkor a jércéket 18-20 hetes korukban át kell telepíteni végleges helyükre ("beólazás"). Helyesen nevelt állományban a tojástermelés 22 hetes korban kezdõdik. A tojatást fény- és takarmányozási programmal biztosítjuk. Példaként bemutatjuk a TETRA SL tojóhibrid világítási programját ( táblázat). Általánosságban elmondható, hogy a világítást hetente 25-30 perccel növeljük, így 45-46 hetes korra elérjük a maximális 16 órás megvilágítást és ezt tartjuk a termelési idény végéig. A megvilágítás erõssége 4-5 W/m2 legyen.
A jércetápról a tojótápra 20 hetes korban néhány napos átmenettel fokozatosan térjünk át.
A tojótyúkok fázisos takarmányozása
A tojástermelés színvonalát, illetve az életkori szakaszokat figyelembe vevõ takarmányozást fázisos takarmányozásnak nevezzük. Eszerint a termelés elsõ szakaszában kell nyújtani a legmagasabb fehérjeszintû takarmányt, majd a termelés csökkenésével a tojótáp fehérjetartalma csökkenthetõ.
A tojótyúkok takarmányozása egységes tojótáppal
A fázisos takarmányozás elõnyeit sokan vitatják. Az a nézet alakult ki, hogy a teljes tojóidényben olyan takarmánnyal kell etetni a tojótyúkokat, amely 160 g nyersfehérjét tartalmaz kg-onként, mert az a 90 %-ot meghaladó tojástermelési szint igényét is képes fedezni. A termelési szezon végére az állat szervezete kimerül, romlik a fehérjehasznosítása ezért nem javasolják a fehérjeadag csökkentését a tojástermelési szezon elõrehaladtával.
Az etetendõ takarmány táplálóanyag szintjének beállításakor azt is figyelembe kell azonban venni, hogy a tojóházban uralkodó hõmérséklet befolyásolja az állatok takarmányfogyasztását. Nagy nyári melegben olyannyira csökkenhet a takarmányfelvétel, hogy indokolt az abrakkeverék táplálóanyag szintjét növelni. A Magyar Takarmánykódex (1990) az etetendõ tojótápok táplálóanyag tartalmát ennek figyelembe vételével adja meg.
A tojástermelés alatt étvágy szerinti takarmányozás esetén 20 (C körüli hõmérsékleten átlagosan 120 g takarmányt fogyaszt naponta az állat.
Vitatott kérdés az is, hogy a tojástermelés alatt adjunk-e kiegészítésként szemes gabonamagvakat a tojótyúkoknak. Ahol dercés tápot etetnek, ott néhány dekagramm szemes eleség etetésével a napi takarmányadag növelhetõ. Granulált táp etetésekor az állatok szemes etetése nélkül is fölveszik a szükséges mennyiségû táplálóanyagot, de ilyen esetben is elõnyös lehet a szemestakarmány etetése. Ugyanis a szemestakarmány felszedegetése az alomról elfoglaltságot jelent és csökkenti a kannibalizmus veszélyét.
A tojáshéj képzõdéshez alapvetõ fontosságú az állatok mészellátása. Ha nem jut elegendõ mészhez az állat akkor csökken a tojáshéj vastagsága és szilárdsága. Nyáron a kisebb takarmányfelvétel miatt az állat kevesebb mészhez jut, ezért ilyenkor kiegészítõ kalciumforrásként gritt etetése javasolható. A mészkõgrittet hetenként két-három alkalommal 1000 állatra 20-25 kg-ot számítva az alomra szórva, vagy a ketrecek vályúiban adjuk az állatok elé.
Az egész tojóidõszak alatt gondoskodni kell a megfelelõ ivóvíz ellátásról. Az ivóvízellátásban jelentkezõ kiesések sokkal nagyobb mértékû visszaesést okoznak a tojástermelésben, mint a takarmányellátásból eredõ hibák. Hosszabb ideig tartó ivóvízhiány esetén az állomány megvedlik. A napi vízfogyasztás 15-20 (C hõmérsékleten, étvágy szerinti takarmányozás mellett megközelítõen a takarmányfelvétel kétszerese. Magasabb hõmérsékleten az ivóvízfogyasztás erõsen növekszik, mert az állat a fölösleges hõjétõl csak párologtatás útján képes megszabadulni.
A zúzógyomor zavartalan mûködését 5-6 mm-es szemcsenagyságú zúzókavics etetésével kell biztosítani. A zúzókavicsot -a túlfogyasztás elkerülése miatt- elegendõ havonta 1-2 alkalommal biztosítani.