A halliszt 60-70 % nyersfehérjét tartalmaz, lizinben, metioninban, triptofánban és a többi esszenciális aminosavakban igen gazdag, biológiailag a legértékesebb baromfi-fehérjetakarmány. ME- értéke is nagyobb a többi fehérjeforrásénál, jelentõs a kalcium- és foszfor - tartalma . Baromfitápokban általában 3-6 %-ban szerepel, nagyobb arányú felhasználás ár szempontból nem indokolt.
A jó minõségû halliszt 2-3%-nál több konyhasót, 10%-nál több nyerszsírt nem tartalmazhat. Befejezõ hízótápban, vágás elõtt 7-10 nappal már nem célszerû etetni, mert a hús hal-ízû lesz.
A húslisztek 50-60 % fehérjét tartalmaznak, lizinben gazdagok, de metioninban hiányosak. ME értékük kisebb a halliszténél. Kalcium- és foszfor- tartalmuk esetenként túlzottan nagy lehet. Minõségük a csont és a zsírtartalomtól függ. A jó minõségû húsliszteket baromfitápokban 2-5 %-ban használják.
A vér állategészségügyi okok miatt csak fõzés után etethetõ. Egyes aminosavakban (izoleucin) hiányos fehérjéje és a többi állati fehérjetakarmányokhoz viszonyítva nehezen emészthetõ. Baromfitakarmányokban 3%-nál nagyobb arányban ne etessük.
A toll- liszt nagy fehérjetartalmú (82%), különösen gazdag egy kéntartalmú aminosavban, a cisztinben. A baromfi a toll-liszt fehérjéjét még a feltárás esetén is rosszul emészti. A tolltermelés érdekében indokolt 2-3%-os arányú felhasználása a tápban.
Keltetõ üzemek melléktermékei, a terméketlen és a befulladt tojások, a kelésgyenge csibék felfõzve értékes fehérjetakarmányok, különösen akkor, ha a héjrészeket eltávolítjuk.
A tejtermékek közül, a teljes vagy a fölözött tej értékes fehérjetakarmány. Csak friss állapotban, vagy felfõzve, illetve alvasztva alkalmazzuk. Etetése esetén az etetõ edények tisztaságára nagyon kell ügyelni, mert a termék gyorsan romlik és ilyen állapotban etetve bélhurutot okoz. A savó, a sajt, a túró és az író szintén értékes fehérjetakarmányok.