I. fejezet

1

Gorcsev Iván, a Rangoon teherhajó matróza még huszonegy éves sem volt, midõn elnyerte a fizikai Nobel-díjat. Ilyen nagy jelentõségû tudományos jutalmat e poétikusan ifjú korban megszerezni példátlan nagyszerû teljesítmény, még akkor is, ha egyesek elõtt talán szépséghibának tûnik majd, hogy Gorcsev Iván a fizikai Nobel-díjat a makao nevû kártyajátékon nyerte el, Noah Bertinus professzortól, akinek ezt a kitüntetést Stockholmban, néhány nappal elõbb, a svéd király nyújtotta át, de végre is a kákán csomót keresõk nem számítanak; a lényeg a fõ: hogy Gorcsev Iván igenis huszonegy éves korában elnyerte a Nobel-díjat.
A Nobel-díjjal kitüntetett Bertinus tanár Göteborgban szállt hajóra, táskájában a Nobel-díjjal, és mielõtt a gõzös elindult, megjelent a fedélzeten a Svéd Franklin Egyesület, hogy átnyújtsa neki az atomrombolás sikeres kutatóinak kijáró nagy aranyérmet. Ezután a hajó elindult, és a nagytekintetû professzor alig várta már, hogy Bordeux-ba érjen, ahol néhány hold szõlõje volt, mint általában az idõsebb francia államhivatalnokoknak, az ítéletvégrehajtó segédjétõl kezdve a múzeum igazgatójáig.
Southamptonnál a hajóra szállt Gorcsev Iván, hogy elõtte is teljesen ismeretlen okból átkeljen a csatornán. Az igaz, hogy elbocsátották a Rangoon teherhajóról, mert egy négyágú csáklyával megverte a kormányost, de hogy miért kelt át a csatornán valaki, ha megverte a kormányost, és elbocsátják egy teherhajóról, ez teljességgel érthetetlen, mint annyi más cselekedete különös regényhõsünknek.
Homályos az is, hogy mi módon ismerkedett meg ez a félig még siheder, komolytalan fiatalember a világhírû tudóssal, és fõként tisztázásra szorulna, hogy mi módon vette rá a hajlott korú, zárkózott tanárt arra, hogy vele, bár igen kis alapon, de mégis a makao nevû, tiltott szerencsejátékot játssza. E részleteket talán sohasem fogják tisztázni. Állítólag úgy kezdõdött az egész, hogy a tanár tengeribetegséget kapott a fedélzeten, és Gorcsev felajánlott egy kellemes ízû, magakeverte citromos, konyakos, szódabikarbónás italt, amitõl a tanár jobban lett, és megkérdezte a fiút, kicsoda és honnan jön?
- Gorcsev Iván vagyok, foglalkozásomra nézve huszonegy éves, a Naszja Gorjodin-beli báró Gorcsev cári kamarás testvéröccsének a fia. Atyám kapitány volt a gárdában, és nagybátyám a Jusztveszti Versztkov kormányzóság katonai parancsnokaként védte Ogyesszát a fellázadt hadiflotta ellen.
Mindebbõl egy szó sem volt igaz. De egészen fiatal lánykák és teljesen öreg tudósok hiszékenysége állítólag korlátlan. A tanár feltette csíptetõjét.
- Szóval ön emigráns?
- Bizony, tanárovics bátyuska - felelte sóhajtva. - Atyám jókedvében tízezer rubelt ajándékozott a cári balettnek . . . Meg aranycímeres trojka röpítette a Carszkoje Szelóba . . . Hej, kontuszovka! Hej, Volga, ha én még egyszer ott lehetnék . . .
- De hiszen ön nem emlékezhet Oroszországra, ha huszonegy éves.
- Annál kínosabb, bátyuska professzovszka, mert én egyszer se láttam ezt a csodálatos havas földet, amely olyan felejthetetlenül él emlékezetemben . . .
- Hová készül most, Gorcsev úr?
- Politikai ügyben járok, matróznak álcázva.
Ha megfigyeltük eddig hõsünket, egy különös tulajdonságát ismerhettük fel: sohasem mondott igazat, de nem is hazudott. Csak éppen habozás nélkül kimondott mindent, ami eszébe jutott, és ez sok, elképesztõ bonyodalomba sodorta életében. Egyik szavától a másikig, egyik tettétõl a következõig, ritkán vezetett valamiféle okszerûség.
- Sajnos, kevés pénzzel, mert egy gazember kiforgatott mindenembõl.
- Hogyan lehetséges ez?
- Gyanútlan voltam és ostoba. Az ember megismerkedik mindenféle kétes alakokkal, anélkül, hogy a következményekre gondolna. Így történt, hogy Londonban egy csirkefogó megtanított makaózni, és elnyerte a pénzem.
- Ne haragudjon, de ez csakugyan nem valami okos cselekedet. Miféle játék az a makao?
Gorcsev ismét sóhajtott. És egy csomó kártyát húzott elõ a zsebébõl.
- Hát, kérem . . . A lapok összértékének tízes számait levonjuk, miáltal minden esetben kilenc az elérhetõ maximum . . .
A tanár kipróbálta a szerencséjét, öt centimes-os alapon, és nyert tíz frankot. Késõbb, amikor már kétezret veszített, felemelték az alapot. Azután még többször is emelték, és Bordeux-ig Gorcsev Iván elnyerte az utolsó fillérig a tanártól a Nobel-díj teljes összegét, és lehetséges, hogyha a tanár történetesen Nizzáig utazik a hajón, úgy ez a törekvõ ifjú a Svéd Franklin Egyesület nagy aranyérmét is elnyeri, amelyet az atomrombolás terén végzett sikeres kutatásokért kap néhány kiválasztott elismerésül.
Huszonegy éves korban ez példátlan teljesítmény lett volna hõsünktõl, de sajnos, a professzor Bordeux-ban kiszállt a Svéd Franklin Egyesület nagy aranyérmével és néhány szomorú meditációval a francia fõiskolák felületes pedagógiai rendszerét illetõleg, amely a makao nevû tiltott szerencsejáték oktatását úgyszólván teljesen mellõzi a tantervbõl.
Gorcsev meghatottan állt a hajó korlátjánál, és sokáig integetett utána egy kendõvel.